Mit jelentenek az oldal számított mutatói, és hogyan számoljuk őket
Minden adat a Magyar Vízilabda Szövetség nyilvános Adatbankjából származik. A lejátszott meccsek jegyzőkönyvét saját archívumban tároljuk, és a származtatott mutatókat - fantasy pontok, presszió-mutatók, nagy fordítások - az eseményfolyamból magunk számoljuk. A futó eredményt is az események összegzéséből építjük, mert az Adatbank esemény-sorokon közölt állása nem megbízható. Az archívum óránként frissül; amit egyszer letöltöttünk, azt nem kérjük le újra, csak ha a jegyzőkönyv változott.
Gól és gólpassz összege, a jégkorongból ismert "kanadai táblázat" mintájára. Egyetlen számban méri a közvetlen gólszerző és az előkészítő munkát; a kettő közti arány a játékos profilján látszik. A büntetőpárbajban szerzett gól nem számít bele, a játékidőben lőtt ötméteres viszont igen – lásd a büntetőpárbaj szakaszt.
Ha a mérkőzés rendes játékidőben döntetlen, büntetőpárbaj dönt: mindkét csapat sorra küldi a játékosait ötméteresre, amíg valamelyik előnybe nem kerül. Ez nem játékhelyzet, hanem a döntés módja – és a jegyzőkönyvben pontosan ugyanaz az eseménykód jelöli, mint a játékidőben megítélt ötméterest. Egyedül a periódus különbözteti meg őket: a párbaj a rendes játékidő után következik, és minden kísérlete nulla másodpercen áll, mert nincs futó órája.
Mit csinálunk. A párbaj góljai és lövései nem számítanak bele a gólszámba, a kanadai pontba, a lövéshatékonyságba, a szituáció szerinti bontásba és a kapus védés-mutatóiba. A játékidőben lőtt ötméteres ezzel szemben teljes értékű gól, azt minden mutató tartalmazza. A párbaj nem tűnik el az oldalról: a mérkőzés oldalán saját blokkot kap a kísérletek sorrendjével, a fantasy pontrendszerben pedig külön, csökkentett értékekkel szerepel.
Miért. A párbajban gyakorlatilag mindenki lő, tehát a párbajgól nem szelektív teljesítmény: nem az kerül helyzetbe, aki kiharcolja magának. A mért értékesítési arány 53%, ami közelebb áll az érmefeldobáshoz, mint a képességteszthez. Ugyanez az indoklás él a fantasy szabályokban is, ahol a párbaj fix, súlyozás nélküli és csökkentett értékeket kap. Egy hosszú párbaj egyébként is szétverné a góllövőlistát: egyetlen játékos két-három "gólt" gyűjthet benne.
Miben térünk el az adatbanktól. A szövetség összesítése a párbajt a játékos góljai közé és a végeredménybe is beszámolja. A 311757-es mérkőzésen a rendes játékidő 12:12 lett, a párbaj 11:12, a jegyzőkönyvben mégis 23:24 szerepel: 23 párbajgól került a statisztikákba, majdnem annyi, mint a 24 valódi. A mérkőzés oldalán ezért az eredmény a szövetség szerinti végeredmény, a játékosok számai viszont a játékidőt mutatják.
Nemzetközi összevetés. Három konvenció létezik, és mi a legszigorúbbhoz állunk közel. A labdarúgásban (FIFA, UEFA) a párbajgól sem a játékos góljai közé, sem az eredménybe nem számít: a mérkőzés hivatalosan döntetlen marad, a gólkirályi címekbe pedig nem számít bele. A jégkorongban (NHL) a párbajjal eldőlt meccs egygólos győzelemként rögzül, és csak a döntő párbajgólt írják jóvá. A magyar vízilabda adatbankja mindent beszámol.
Ahol nem tudjuk levonni. A levonáshoz a mérkőzés jegyzőkönyve kell, eseményről eseményre. Azoknál a bajnokságoknál, amelyeket nem archiválunk, és a régebbi karrier-szezonoknál csak a szövetség kész összesítése áll rendelkezésre, amelyből a párbaj már nem választható le. Ezeken a helyeken az ő számuk látszik, és az oldal ezt külön megjegyzésben jelöli – a profil karrier-táblázata alatt, a szezonkártyák alatt, valamint az érintett toplisták alján. Ahol nincs ilyen jelölés, ott a szám a párbaj nélküli.
A fantasy pontszám a jegyzőkönyv minden eseményét külön értékeli, majd a pillanat súlyával szorozza. Az alapértékek:
| Pont | Esemény |
|---|---|
| +3 | Akciógól, centergól, megúszásgól |
| +2 | Emberelőny-, szabaddobás- és ötméteresgól |
| +2 | Gólpassz |
| +1 | Kiharcolt kiállítás |
| +1 | Kiharcolt ötméteres |
| +1 | Sprintgyőzelem a negyed elején |
| +1 | Labdaszerzés |
| +1 | Blokk |
| -1 | Kihagyott lövés (kapu mellé) |
| -2 | Kihagyott ziccer |
| -3 | Kihagyott ötméteres |
| -2 | Kivédett ötméteres (a lövőnek) |
| -1 | Támadóhiba |
| -2 | Elkövetett kiállítás |
| -6 | Brutalitás |
A kivédett lövés a kapus érdeme, nem a lövő hibája - a lövőnek nem jár érte pontlevonás, kivéve az ötméterest, ami eljátszott előny.
A kapus saját pontozást kap:
| Pont | Esemény |
|---|---|
| +2 | Védés |
| +3 | Védett ötméteres |
| -1 | Kapott gól |
| +5 | Gól nélkül hozott negyed |
| +5 | Kapusgól |
| +3 | Kapus gólpassza |
Súlyozás. Egy gól egyenlő állásnál többet ér, mint tízgólos vezetésnél. Minden esemény az előtte fennálló gólkülönbség szerint kap szorzót:
| Szorzó | Gólkülönbség az esemény előtt |
|---|---|
| 1,5× | 0-1 gól |
| 1,25× | 2-3 gól |
| 1× | 4-5 gól |
| 0,75× | 6-8 gól |
| 0,5× | 9 gól vagy több |
Az utolsó negyed hajrájában (az utolsó 5 másodpercben) minden érték duplázódik. A negyed végi, dudaszós bedobás kihagyása nem büntet - kivéve az ötméterest, mert azt mindig valós helyzetben lövik. A büntetőpárbaj saját, súlyozás nélküli értékeket használ:
| Pont | Esemény |
|---|---|
| +1 | Értékesített büntető |
| +0 | Kihagyott büntető |
| +0 | Kivédett büntető (a lövőnek) |
| +1 | Védett büntető (a kapusnak) |
| +0 | Kapott büntetőgól (a kapusnak) |
Elem-bontás. Minden eseménykód pontosan egy játékelemhez tartozik, így az elemek összege mindig kiadja a fantasy összpontszámot:
| Elem | Eseménykódok |
|---|---|
| Befejezés | GA, GC, GF, GP, GT, GX, MA, MC, MF, MP, MT, MX, SA, SC, SF, SP, ST, SX |
| Játékszervezés | AS, CS, ER, PR |
| Labda és védekezés | BR, CT, TA, TF |
| Fegyelem | EC, EF, PF, SR |
| Semleges | GK, PE, PS, TO |
A kapus külön dimenzió, nem hatodik elem: a kapust érő pontok (védés, kapott gól, tiszta negyed, kapusgól) a kapus-fantasy alá tartoznak, mert más skálán élnek, mint a mezőnypontok.
A legalább 1,25× súlyú pillanatokban szerzett fantasy pontok összege - ilyen a legfeljebb 3 gólos állás, valamint a hajrá duplázott pillanatai. Azt méri, ki termeli a pontjait akkor, amikor a meccs még nyitott.
A játékos utolsó 5 meccsének fantasy pontszáma, időrendben. A sáv magassága a legjobb meccshez mért arány; a lefelé lógó sáv negatív összpontszámú meccs.
Védések aránya a kapura tartó lövésekből: védés / (védés + kapott gól). A kapu mellé szálló lövés nem számít bele - az nem a kapus érdeme. Külön mutatjuk emberhátrányban (a támadó emberelőnyből leadott lövéseire) és ötméteresnél, mert a három helyzet nehézsége nem összemérhető. A gól nélkül hozott negyed a negyed nagyobb részét vízben töltő kapus eredménye. A büntetőpárbajban védett és kapott labdák itt sem számítanak: a párbaj a kapusnak sem ugyanaz a feladat, mint egy játékidős lövés.
Minden esemény az előtte fennálló abszolút gólkülönbség szerint kerül vödörbe: presszió (1 gólos különbségig), normál (2-3 gól) és eldöntött (4 góltól). Az eldöntött szakasz minden összehasonlításból kimarad - a lefutott meccs hajrája nem szépíti és nem is rontja a mutatókat. A büntetőpárbaj szintén kimarad. A négy mutató:
| Mutató | Számítás |
|---|---|
| Jelenléti index | a játékos részesedése a csapat eseményeiből presszióban, osztva a normál részesedésével - 1 fölött szoros állásnál nagyobb szeletet vállal |
| Vállalási index | ugyanez a hányados a lövéseken - ki meri elvállalni a dobást, amikor számít |
| Hatékonyság | lövésgól-arány presszióban és normálban, párban - a vállalás mögötti fedezet |
| Hibaár | támadóhibák és elkövetett kiállítások aránya a játékos eseményein belül, párban - a kockázatvállalás költsége |
Legalább 20 presszió-esemény kell hozzá: kevesebb adat zajt mérne, nem képességet, ezért olyankor az oldal "kevés adat" feliratot mutat szám helyett.
Egy csapat legalább 4 gólos hátrányban állt, és a meccset megnyerte vagy döntetlenre hozta. Ritka és értékes teljesítmény, ezért külön jelenik meg - jelvényként a résztvevők profilján és listaként a bajnokság oldalán. A hozzájárulók a hátrányban játszott szakasz eseményeiből adódnak. A fordítás nem írja át a presszió-mutatókat: az eldöntött szakasz eseményei ott kizárva maradnak.
A szövetség ezt a két statisztikát a 2024-25 szezontól rögzíti. Korábbi szezonoknál ezért "n.a." áll: az adat nem nulla, hanem nem létezik.
Kiállítás után a vétkes csapat egy játékossal kevesebben játszik. A World Aquatics szabálykönyve (WP 9.3) szerint a kiállított játékos vagy a cseréje a következők közül a legkorábbinál térhet vissza: letelt a kiállítási idő, gólt lőttek, vagy a kiállított csapat visszaszerezte a labdát. A kiállítási idő az MVLSZ versenykiírásai szerint a 2025/26-os idénytől 18 másodperc tiszta játékidő, előtte 20 volt. Az Adatbank az eseményt ma is "Kiállítás 20mp" néven közli, ez csak a régi felirat.
A meccsoldal eseménysávja és grafikonja az emberelőny tényleges hosszát mutatja, az előnyben lévő csapat színével. A végét a jegyzőkönyvből számoljuk: gól, a kiállított csapat labdaszerzése vagy labdabirtoklása, illetve az előnyben lévő csapat támadó hibája zárja, ezek hiányában a kiállítási idő letelte vagy a játékrész vége. Ahol a jegyzőkönyv nem rögzíti a labdaváltást, ott az emberelőny a kiállítási idő leteltéig tart. A piros lapos, cserés kiállítás más büntetés, ahhoz nem rajzolunk emberelőnyt.
Az arány-alapú listák minimum-küszöbhöz kötöttek, mert kis mintán az arány mintahiányt mér, nem képességet: a lövéshatékonysághoz legalább 15 lövés, a védés%-hoz legalább 20 kapura tartó lövés kell. A meccsenkénti érték legalább 3 meccstől jelenik meg. Rendezés: az érték csökkenő sorrendben; holtversenynél a kevesebb meccsel elért érték áll előrébb, azonos meccsszámnál a névsor dönt.
Egy lista mindig egyetlen forrásból dolgozik. Ahol van archivált jegyzőkönyvünk, ott a saját, büntetőpárbaj nélküli összesítésünkből; ahol nincs, ott a szövetség összesítéséből, és ezt a lista alján megjegyzés jelzi.
A játékvezetői oldalak azt mutatják, mit és milyen mintázatban fújt a játékvezető. Azt nem mutatják, hogy jól fújt-e. A kettő nem ugyanaz, és az oldal nem is állítja róluk, hogy az volna.
A hivatalos értékelés más természetű. A meccs delegátusa osztályozza a játékvezetőket (MVLSZ Versenyszabályzat 306. és 310. §), a World Aquatics és a European Aquatics pedig a saját delegátusaival értékel. A szempontok közt a helyes ítéletek aránya, az előnyszabály, a helyezkedés és a két játékvezető együttműködése szerepel, vagyis helyszíni vagy videós megítélés. A jegyzőkönyv ezt nem tartalmazza: csak a megítélt eseményeket rögzíti, az elmaradt vagy a helyes nem-ítéleteket nem. Az osztályzatok és az értékelési kézikönyvek nem nyilvánosak, ezért a mi számaink a delegátusi osztályzattal nem vethetők össze, és nem is helyettesítik azt.
Három szabály vezet mindent, és mindhárom látszik az oldalakon is:
Mit számolunk. A jegyzőkönyvben rögzített ítéleteket, öt fajtában:
| Ítélet | Eseménykódok |
|---|---|
| Kiállítás | EF, EC |
| Ötméteres | PF |
| Súlyos kiállítás | SR, ES, EN |
| Támadóhiba | TF |
| Lap | YC, RC |
A kiharcolt kiállítás (ER) és ötméteres (PR) ugyanannak az ítéletnek a tükörbejegyzése, ezért nem számít külön. A sima hiba (szabaddobás) nem szerepel a jegyzőkönyvben, ezért nem mérhető. A BR (blokk) a nevével ellentétben lövésblokk, nem ítélet.
Két játékvezető, egy mérleg. Egy meccsen két játékvezető fúj, és a jegyzőkönyv nem mondja meg, melyikük ítélt. Ezért minden mutató a meccsre szól, és mindkét játékvezetőhöz beszámít. A társbírók listája a profil része, hogy ez látsszon.
Adatkör. A profil az idény országos versenyeit tartalmazza. A területi és budapesti bajnokságokban, valamint a hobbi ligában vezetett meccsek nem szerepelnek, ezt a profil is kiírja. Teljes profilt a játékvezetők kapnak. Az ellenőr, a titkár, az időmérő, a gólbíró és a segédtitkár oldala csak meccslistát tartalmaz, mert az ő munkájukat a jegyzőkönyv nem tükrözi. A játékvezetőkről a nevet, a fotót és a meccsbeosztást használjuk, más személyes adatot nem.
A játékvezetőket nem véletlenszerűen jelölik ki: a szövetség a meccseket nehézség szerint pontozza, és ehhez jelöli a játékvezetőket (Versenyszabályzat 68. § (3) és 287. §). A nyers meccsenkénti átlag ezért összemossa a játékvezetőt és a meccset. A várt érték ezt a meccs két csapatán keresztül veszi figyelembe.
Minden ítéletfajtára, versenyenként és csapatonként két ráta készül: mennyit ítéltek a csapat ellen meccsenként, és mennyit az ellenfelei ellen, vagyis a csapat javára. Egy meccsen a hazai csapat ellen várt ítéletek száma a hazai csapat saját rátájának és a vendég javára mért rátának az átlaga, a vendég csapaté ugyanígy. A két oldal összege a meccs várt értéke, a játékvezető várt értéke a meccseié összeadva.
A rátákat a vizsgált játékvezető meccsei nélkül számoljuk, hogy a játékvezető a saját mércéjét ne tolja el. Ha egy csapatnak így 3 meccsnél kevesebb marad, a verseny átlaga lép a helyére. Ha magának a versenynek 10 lezárt meccsnél kevesebb marad, a teljes országos adatkör meccsenkénti átlaga a mérce, mert az ilyen versenyben a csapatok rátája sem megbízhatóbb a verseny átlagánál.
Ez a csapatok erejét és a nehezebb meccsekre jelölt tapasztaltabb játékvezetők hatását kezeli, amennyire a jegyzőkönyvből lehet. A meccs egyéb jellemzőit (rangadó, tétmeccs) nem látja.
Túlszórás. Egy meccsen belül az ítéletek nem függetlenek: egy hevesebb meccsen mind több a kiállítás. A darabszám ezért jobban szóródik, mint a tiszta véletlen (Poisson-eloszlás) mellett. Ezt egy, az egész adatkörre számolt tényező méri, és a bizonytalanság számításában a megfigyelt és a várt darabszám ennyiszeresen kevesebbet ér. A tényezőt meccsenként becsüljük, ezért a játékvezetők közti szórást is tartalmazza, ami a zsugorítás erősebb húzása felé hat; ez tudatosan óvatos választás.
Zsugorítás. Kevés meccsből a nyers arány (megfigyelt per várt) véletlenszerűen ugrál: két-három hevesebb meccs sokat tol rajta. A zsugorított becslés (Efron és Morris 1975) a játékvezető értékét a verseny átlaga, vagyis az 1-szeres szorzó felé húzza, annál erősebben, minél kevesebb a meccse. A húzás mértékét a játékvezetők közti tényleges szórás adja, az egész adatkörből becsülve. Ha a játékvezetők közt nincs a véletlennél nagyobb szórás, minden becslés pontosan a várt érték: ez maga is eredmény, és az oldal így közli.
Sáv. A becslés mellett 90%-os hihetőségi sáv áll: a szorzó ezen belül van 90% valószínűséggel, a modell és az adatok mellett. A kijelzés a várt értékhez mért eltérés: "a vártnál 12%-kal több (sáv: +3% … +22%)". Értékelő címke csak akkor jár, ha a sáv teljes egészében az 1 egyik oldalán van: "a vártnál több" vagy "a vártnál kevesebb". Máskülönben az oldal azt írja, hogy "nem tér el kimutathatóan". Ez nem azt jelenti, hogy nincs különbség, hanem azt, hogy az adat nem elég a kimutatásához.
Küszöb. 5 meccs alatt a játékvezetőnél mutató nincs, csak meccslista és "kevés meccs" jelzés. A küszöb kiinduló érték: az irodalomban nincs elfogadott minimum.
A labdarúgásban jól dokumentált, hogy a nézők nyomása a hazai csapat felé billentheti az ítéleteket (Garicano és társai 2005, Dohmen 2008). Ezt a vízilabdában is megnézzük, a fenti várt értékre építve, külön a két oldalra.
A mutató a hazai csapat ellen ítélt darabszám és a várt érték hányadosa, osztva ugyanennek a vendég csapatra számolt hányadosával. Egy felett a vártnál több ítélet szólt a hazai csapat ellen, mint a vendég ellen, egy alatt fordítva. Mivel a ligában a hazai csapat ellen is más a szokásos arány, a játékvezető értéke a teljes adatkör ugyanilyen mutatójához viszonyítva jelenik meg: az oldalon látott arány 1-je a liga átlaga.
Csak a kiállításra és az ötméteresre készül, mert a ritkább fajtákból oldalanként túl kevés ítélet van ahhoz, hogy a sáv jelentsen valamit. A mutatóhoz legalább 20 meccs kell, és mindkét oldalon legalább 10 ítélet; alatta az oldal "kevés adatot" ír. A mutató nem zsugorított.
A sáv logaritmikus skálán, normális közelítéssel készül, a túlszórás-korrekcióval. A címke viszont nem a sávból jár. Az idény minden játékvezetőjének és mindkét fajtájának próbája egyszerre kerül sorra, és ennyi próba közt néhány pusztán a véletlentől is kívül esne. Ezért a címkét a Benjamini-Hochberg-eljárás adja (Benjamini és Hochberg 1995), 10%-os hamis felfedezési aránnyal: a próba p-értéke ugyanabból a normális közelítésből jön, mint a sáv. Akinek a sávja kizárja az 1-et, de az eljáráson nem megy át, az "nem tér el kimutathatóan" címkét kapja, a száma és a sávja ilyenkor is látszik. A címke a ligához viszonyít: "a ligaátlagnál több ítélet a hazai csapat ellen" vagy "a ligaátlagnál több ítélet a vendég csapat ellen".
Az összesítő oldal minden játékvezetőt egy tölcsérdiagramon mutat (Spiegelhalter 2005). Vízszintesen a várt kiállítások száma áll, vagyis a minta nagysága, függőlegesen a megfigyelt és a várt hányadosa. Az 1-es vonal a várt érték.
A két görbe a tűréshatár: z = 1,96 (95%) és z = 3,09 (99,8%) szinten. A határ a mintával szűkül, így a kevés meccses játékvezető nem ugrik ki pusztán a véletlen miatt, a sok meccsű pedig már kis eltérésnél is a határra kerül. A határokon belül a pont a véletlen ingadozással összefér.
Fontos, hogy a tölcsér nyers arányt mutat, a profil pedig zsugorítottat, ezért a kettő nem mindig mond ugyanazt. Sok játékvezetőt vizsgálva egyszerre, a 95%-os határ mellett is kívül esik néhány pusztán a véletlentől. A zsugorítás ezt a körültekintést építi a becslésbe, így a kívül eső pont becslése a profilon közelebb kerül az 1-hez. A tölcsér ezért vizsgálati hely, nem ítélet: aki kívül esik, annak a meccseit érdemes megnézni, de a kiállításairól ennyiből nem mondható ki semmi.
A tölcsérdiagram mellett a táblázat névsorban áll, nem érték szerint. A kis minták rangsora félrevezető (Goldstein és Spiegelhalter 1996), ezért rangsor nincs.
A kérdés. Kiegyenlítik-e az ítéletek egymást a meccs során? Ha az egyik csapat több kiállítást kapott, nagyobb eséllyel jön-e a másiké? Vízilabdában Graham és Mayberry (2016) azt találta, hogy egy csapat javára szóló ítélet vagy gól után nő az esélye annak, hogy a következő ítélet ellene szól. Kosárlabdában (Anderson és Pierce 2009) és jégkorongban (Abrevaya és McCulloch 2014) hasonló mintát mértek. Az oldal ezt a kiállításokra nézi meg, ligaszinten.
A véletlen sorrend. Egy meccs kiállításai időrendben egy oldal-sorozat, például hazai, vendég, vendég, hazai. Az összehasonlítás alapja ugyanennek a sorozatnak a véletlen sorrendje: a csapatonkénti darabszám marad, csak a sorrend keveredik. Így a két csapat ereje kiesik a mérésből, mert csak az számít, milyen sorrendben jöttek a kiállítások. A váltások várható számát a szériapróba (Wald-Wolfowitz) pontos képlete adja, a táblázat többi alapját meccsenként 200 keverés, rögzített maggal, hogy az eredmény ismételhető legyen.
Kettős kiállítás. Ha ugyanabban a másodpercben mindkét csapat kiállítást kap, az egy döntés, nem két egymást követő. Az ilyen párokat kivesszük a sorozatból, különben mesterségesen növelnék a váltakozást. A kiállítás ettől még személyi hibának számít.
A labdabirtoklás zavaró tényezője. A kiállítást szinte mindig a védekező csapat kapja, a labda birtoklása pedig váltakozik. Két közeli kiállítás így a játék szerkezete miatt is gyakran más csapatot ér, a játékvezetőtől függetlenül. A jegyzőkönyv birtoklásjelzője ennek kezelésére nem használható: a 466 meccses mérésben a kiállítás pillanatában az esetek 59%-ában mutatott a másik csapatra. Ezért az átmeneteket az idő szerint bontjuk: legfeljebb 30 másodperc, és annál több választja el a két kiállítást. A közeli párok váltása leginkább a szerkezetből jön, a távoliaké ettől kevésbé függ. A teljes váltakozási többlet ezért nem értelmezhető játékvezetői kiegyenlítésként. A bontás a véletlen sorrendhez képest várt váltást meccsenként pontosan számolja, a megfigyelt arány sávja a binomiális eloszlás normális közelítése, ezért tájékoztató jellegű. Azt, hogy a játékvezetők kiegyenlítenek-e, a jegyzőkönyvből nem lehet kimutatni, mert nem rögzíti megbízhatóan, kinél van a labda.
A személyi hibák és az eredmény. A harmadik személyi hiba után a játékos a meccs hátralevő részére kiáll (WP 16.2), ezért a két hibán álló játékosok óvatosabban védekeznek, ami a játékvezetőtől függetlenül is más sorrendet ad. A következő-kiállítás tábla ezért külön mutatja azokat a pillanatokat, amikor valamelyik csapatban van két hibán álló játékos, és azokat, amikor nincs. Az eredmény állása szerinti bontás ugyanezt teszi a vezető, a döntetlenre álló és a vesztésre álló csapattal: a vesztésre álló csapat a végén keményebben játszik. Az állapotot mindig a kiállítás előtti pillanatban olvassuk, hogy a bontás ne a kimenetre feltételezzen. A bontások nem választják le teljesen a játékosok viselkedését, csak megmutatják, mekkora része köthető az ismert tényezőkhöz.
Csak ligaszint. A mutatók az egész adatkörre szólnak, versenyenként is. Játékvezetőnként nem készülnek: egy játékvezetőnek egy idényben néhány száz kiállítás jut, a jegyzőkönyv nem mondja meg, melyik játékvezető ítélt, és a bontások mellett a minta túl kicsi. Játékvezetőnkénti elemzéshez több idény adata kell. Ami az oldalon látszik, jel, nem bizonyíték.
A jelölés megmondja, mit olvastunk el: teljes szöveg, ha a teljes szöveget, kivonat, ha csak a kivonatot vagy a katalógusrekordot, munkaanyag, ha a mű előzetes változatát. Ami nem nyilvános, azt nem idézzük.